Téglába vésett emlékek - magyar zsidó történetek és építészeti örökség Kínában

A kiállítás a MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ és a Jewish Agency for Israel közös szervezésében, a Magyar-Kínai Baráti Társaság közreműködésével valósul meg. Közösen a magyar, a zsidó és a kínai történelem egy kevéssé ismert kapcsolódását mutatjuk be. Ez a kiállítás szellemiségében a Budapesti Kínai Kulturális Központban korábban bemutatott, „Időtlen modernség – Magyar építészek Sanghajban” című tárlatunk folytatása. Az épületek ma is állnak Sanghajban, de a hozzájuk kapcsolódó emberi történeteket azonban jóval kevesebben ismerik. Ezért is fontos, hogy beszéljünk róluk.

Ez a történet nem csupán magyar történet. Egyben zsidó, kínai és európai történet is, valamint Sanghaj saját történelmének szerves része.

A zsidó közösségi élet Sanghajban jóval az 1930-as évek végén induló európai menekülthullám előtt elkezdődött. A 19. század közepétől szefárd zsidó családok telepedtek le Sanghajban, majd a 20. század elején orosz zsidó közösségek követték őket. 1938 és 1941 között csaknem húszezer zsidó menekült érkezett Sanghajba, amely azon kevés nagyvárosok közé tartozott, ahová vízum nélkül is beléphettek. A modern Sanghaj arculatát formáló magyarok között volt Gonda Károly és Sömjén Rudolf is. Munkásságuk révén a magyar és a magyar zsidó szakmai tudás a város fejlődésének részévé vált.

Ennek egyik kiemelkedő példája a Bundon álló Bank of Communications épülete, amely Sanghaj ikonikus vízparti látképének része. Az épület terveit Gonda Károly készítette 1937-ben, és büszkeséggel tölthet el bennünket,  hogy egy magyar zsidó építész alkotása ma is a világhírű sanghaji városkép része. Az épület makettjét  Ritoók Benedek készítette. A makett a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ jóvoltából látható a kiállításon. 

A zsidó közösségek hozzájárulása Sanghaj életéhez azonban nem korlátozódott az építészetre. Adler Nándor a dachaui koncentrációs táborból való szabadulása után érkezett Sanghajba, és a Sanghaji Szimfonikus Zenekar (Shanghai Municipal Orchestra) koncertmestere lett. Története arra emlékeztet bennünket, hogy a menekültek nem csupán a megélt traumákat hozzák magukkal, hanem tudást, tehetséget és kultúrát is.

Különleges helyet foglal el ebben a történetben Komor Pál. Neve mindmáig túlságosan kevéssé ismert, holott humanitárius munkája jóval nagyobb figyelmet és elismerést érdemelne. A Komor-bizottság munkáján keresztül menekültek ezreinek segített lakhatást, élelmet, orvosi ellátást és hivatalos ügyeiket intézni. A saját kezű aláírásával hitelesített, úgynevezett “Komor Pass” védelmet és biztonságot nyújtott. Komor munkája méltóságot, reményt és az újrakezdés lehetőségét adta az üldözött embereknek.

Arra is emlékeznünk kell, hogy az 1930-as évek végén a menekültek egy olyan városba érkeztek, amelynek kínai lakossága maga is háborút, megszállást, szegénységet és bizonytalanságot élt át. Ez még nagyobb jelentőséget ad az együttélés, a nagylelkűség és a segítségnyújtás minden gesztusának. Sanghaj esélyt adott nekik a túlélésre, az ott menedéket találók pedig tudásukkal, munkájukkal és kultúrájukkal járultak hozzá a város életéhez. Ez a történet egyaránt része a zsidó történelemnek és a holokauszt emlékezetének, Kína történelemének, a magyar zsidó múltnak és a magyar–kínai kapcsolatok történetének. E történetek egyike sem érthető meg teljesen a többi nélkül.

A kiállítás létrejöttében köszönet illeti kínai és izraeli partnereinket és barátainkat, a MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központot és a Jewish Agency for Israel szervezetét; a Szegedi Tudományegyetem Konfuciusz Intézetet; a Sanghaji Zsidó Menekültek Múzeumát; valamint a Bécsi Zsidó Múzeumot éppúgy, mint Avigail Gutmant és Mohr Richárdot. Köszönjük Paul Rosdynak Adler Nándor örökségének megőrzését és megosztását; dr. Vámos Péternek és Mervay Mátyásnak a zsidóság kínai történetével és Komor Pállal kapcsolatos kutatásaikat; valamint Krizsán Andrásnak, Szentmártoni Líviának, Baldavári Eszternek és Varga Péternek a Gonda Károllyal kapcsolatos kutatómunkájukat. Őszinte köszönet illeti Balogh Attila és Nicky Almásy fotóművészeket, akik nagylelkűen a kiállítás rendelkezésére bocsátották kivételes fényképeiket. Balogh Attila (Guczó) volt az, aki közel húsz évvel ezelőtt elsőként kezdte átfogóan kutatni a sanghaji magyar jelenlétet, köztük annak építészeti örökségét, és ezt a munkát mindmáig folytatja.. Fényképeik megmutatják, miként marad ez a magyar örökség Sanghaj élő városképének része.

Ugyancsak mély hálával tartozunk azoknak a családtagoknak és leszármazottaknak, akik megosztották velünk dokumentumaikat és emlékeiket: Giora Sömjénnek, Bob Fedoroffnak és Christina Adlernek. Külön köszönettel tartozunk Breuer-Zehevi Ádámnak és a MERKAZ -nak; Cornides Viktóriának a kiállítás látványáért; valamint végül, de nem utolsósorban az MKBT és a Centrum Media csapatának akiknek elkötelezettségükért és kitartó munkájukért, mely lehetővé tette ennek a kiállításnak a megvalósulását.

A kiállítás üzenete ma különösen aktuális. Olyan világban élünk, amelyet háborúk, kényszerű menekülés,  megosztottság és bizalmatlanság jellemez. Emberségünk valódi mércéje az, hogy hogyan reagálunk, amikor egy másik ember veszélyben van, vagy segítségre szorul.

A Magyar–Kínai Baráti Társaságban hiszünk abban, hogy az emberek közötti kapcsolatok jelentik az országok közötti kapcsolatok alapját. A bizalom ott kezdődik, ahol az emberek találkoznak, meghallgatják egymást, és a nyelvi, nemzetiségi, vallási, vagy kultúrális különbségeken túl felismerik egymásban az embert.

Miközben végigjárják a kiállítást, arra hívom Önöket, hogy lássanak túl az épületeken és a dokumentumokon, és fedezzék fel a mögöttük rejlő embereket és sorsokat. Ez a kiállítás nemcsak a múltról szól. Arról is szól, hogyan döntünk és cselekszünk ma. Segítsen megőrizni ennek a közös kínai, európai, magyar és zsidó örökségnek az emlékezetét, és ösztönözzön további kutatásokat, párbeszédet és barátságot.

A kiállítás anyaga ezen a linken elérhető: https://mkbt.hu/egyuttmukodesek/teglaba-vesett-emlekek-kiallitas