MKBT Klub
A klub keretein belül rendszeresen szervezünk izgalmas és interaktív rendezvényeket, mint például: kulturális találkozókat, workshopokat és előadásokat, amelyeken a résztvevők egyedülálló lehetőségeket kapnak a kínai kultúra megismerésére. Csatlakozásukkal tagjaink kiváló alkalmat is kapnak új barátságok kötésére, valamint szakmai és személyes fejlődésre. Ha érdeklődik a kínai kultúra iránt és szeretné bővíteni kapcsolatait ezen a területen, csatlakozzon az MKBT Klubhoz, hogy részese lehessen az élénk és inspiráló közösségünknek!
Klubtagjaink
Auguszt Adrienn vagyok, magyar-kínai-magyar tolmács, fordító. Lassan húsz éve járom a világot a kínai-magyar nyelvpárral kapcsolatos tolmácsolási, fordítási ügyekben. Eközben alkalomadtán leírom megfigyeléseimet, érzéseimet különböző történetekben, mintegy mentális karbantartásként, elsősorban terápiás jelleggel. Az így leírt történeteim főleg átlagemberekről szólnak, mert véleményem szerint rajtuk keresztül a legizgalmasabb egy országot közel engedni magunkhoz, vagy távol tartani magunktól. Ennek a történetsorozatnak, egyik Kínával kapcsolatos első olvasmányélményem nyomán, a (N)ők, kínaiak címet adtam az íróasztalfiókban azért, mert nőkről, mert kínai nőkről szólnak. Xiao Nan története ezek közül az egyik legkedvesebb történetem. Nekem sok kínai sajátosság villan fel benne, a szépséghez való hozzáállástól kezdve a kollektíva fontosságán át a kínai családmodellig. Fogadjátok szeretettel.
Az ötvenes évek elején az egyetemen (ELTE) nagyon bosszantott, hogy Kínáról a történelem szakon egyetlen vékonyka, oroszból fordított brosúrát kellett megtanulni. Ezt igen kevésnek tartottam, s próbáltam részletesebben megismerni, elsősorban magyar, de angol és német nyelvű útleírásokból. Ezeket igen érdekesnek találtam. A történelem mellett maga a nyelv is érdekelt. Amikor a 70-es évek vége felé a Baranya megyei művelődésügyi osztályon dolgoztam, egyszer csak közölte az Oktatási Minisztérium, hogy küldenek hozzánk egy kínai szakmai küldöttséget. Amikor beállítottak hozzánk, próbáltam kínaiul üdvözölni őket. Nagyon meglepődtek. Úgy tettek, mintha megértettek volna, pedig, most már tudom, végtelenül gyatrán szóltam hozzájuk.
A Magyar-Kínai Két Tanítási nyelvű Általános Iskolának és Gimnáziumnak, továbbá az intézmény támogatóinak köszönhetően többször is járhattam Kínában. Útjaim során megismertem az ország kultúráját, hagyományait és nevezetességeit, és talán mindennél fontosabban: a kínai népet. Kortól, nemtől, foglalkozástól, társadalmi osztálytól függetlenül, akivel csak találkoztam, mind nyitott és segítőkész volt irányomban. Lenyűgözött az ország „kettőssége”, hogy a legősibb mellett ott van a legmodernebb is, hogy a hagyomány és a fejlődés tökéletesen megfér egymás mellett. Azonban ezen utak sem voltak elegendőek az ország teljes megismerésére, arra talán egy emberöltő sem elég.
A Magyar-Kínai Baráti Társaság egy olyan szervezet, ami ünnepli és tanítja Kína gazdag történelmét és kultúráját, ezért megtisztelve érzem magam, hogy a tagja lehetek, valamint hálás vagyok, hogy a szervezet tagjaként tovább gyarapíthatom az országgal kapcsolatos ismereteimet és tudásomat.
A nevem Cseh Andrea, születési helyem Sepsiszentgyörgy, Románia. 1994 augusztus 14-én születtem, jelenleg Budapesten élek.
Alapképzésen, Kolozsváron kezdtem kínai nyelvet tanulni, majd a második egyetemi évet már Kínában töltöttem, ahol megismertem és megszerettem a nyelvet és a kultúrát is. Ez 2014-2015 között volt, majd 2016-ban ott kezdtem el a mesterképzésem, amit 2019 januárjában abszolváltam. Azóta Budapesten, az Air Chinanál dolgozom. Rendszeres résztvevője vagyok az MKBT által szervezett eseményeknek.
Kínai nyelvre szakosodott buddhista tanítóként (BA) végeztem A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán (2004), közben a 2001/2002-es tanévben ösztöndíjasként egy évet töltöttem Pekingben a Kínai Nyelvi és Kulturális Egyetemen (北京语言文化大学, a 2002/2003-as tanévtől kezdve: 北京语言大学). Többek között kínai buddhista szövegek és hagyományos kínai orvosi-gyógyszerészeti szövegek (elsődlegesen a gyógygombák kínai forrásszövegei) fordításával foglalkozom.
Gyermekkoromban az volt a vágyam, hogy egyszer majd minden kontinens egy-egy nyelvén beszélni fogok… Kínához is ez, vagyis az idegen nyelvek iránti szenvedély vezetett engem. Latin-magyar szakon végeztem az egyetemen, és ez a stúdium széles nyelvészeti kitekintést adott az európai nyelvekre. Mivel ezeket elméletben és általánosságban már ismertem, gondoltam, belevágok valami teljesen új és vad dologba. Ez lett a kínai. Amikor a szegedi Konfuciusz Intézet megnyitotta a kapuit, nem is volt kérdés, hogy tanfolyamra jelentkezem. Így jutottam el a holt nyelvektől ahhoz a nyelvhez, amit a világon a legtöbben beszélnek
Az elmúlt években sok érdekes és szép Kínához kapcsolódó projektben vettem részt. Képviseltem Magyarországot egy 16+1-es nemzetközi konferencián Ningbo városban, kínai és magyar nyelvű filmfordításokat készítettem különféle filmalkotásokhoz, zenei együttműködéseket menedzseltem a két ország között. Bár a legnagyobb öröm számomra férjem zenei tankönyveinek sikeres kínai bemutatkozása és sanghaji megjelenése lett.
Huang Szilvia közreműködésével kerültem közel a MKBT közösségéhez, legalább 15-17 éve… Mivel azelőtt is már többször jártam korábban Kínában, pontosabban csak Pekingben, mint turista, magával ragadott e különleges világ, az ősi kultúra, az irodalom, az emberek nyitottsága, figyelmessége. Az egészséges étkezés formái! Ennek esetenként a következő vízum igénylésekor hangot is adtam a konzuli osztályon, amit mindig mosolyogva fogadtak tőlem, úgy érzem jólesett nekik ez a visszajelzés, a lelkesedésem!
1988-ban feleségem Belső-Mongóliában a Hohhot (呼和浩特) egyetemén töltött 4 hónapos tanulmány utat és ennek végén csatlakoztam hozzá, hogy nyáron megismerjük közösen Kína egy részét (Lancsou 蘭州, Ürümcsi 乌鲁木齐, Xian 西安, Loyang 洛阳, Peking). Ezt az utat saját magunk szerveztük és több mint egy hónapig tartott, mert mindenhová vonattal utaztunk és Kínába is vonattal mentünk Ulánbátortól. Ennek megvolt az az óriási előnye, hogy a helyi lakosokkal utaztunk és sok tapasztalatot lehetett gyűjteni az utazás alatt.
Az MKBT-hez 1988 őszén csatlakoztam. Feleségem dr. Birtalan Ágnes az ELTE mongol tanszékén dolgozott és rajta keresztül kerestek meg, hogy legyek tag mint olyan aki most járt Kínában.
(1939-2022)
83 éves korában meghalt Herzum Péter tévé-rendező. 1962-1968 között olyan ifjúsági sorozatoknak volt rendezője, mint a magazin jellegű Hétmérföldes kamera vagy az Öveges professzor közreműködésével készült 100 kérdés. 1968- 1970 között iró-rendezőként dokumentumfilmeket készített, például Kik azok a magyarabok?, vagy a statiszták, kaszkadőrök szociológiai mikrokörnyezetét bemutató Siker, hírnév nélkül. 1970 után, az akkori Jugoszlávia sokkultúrájú környezetéhez szóló film-és tévéelméleti publikációk rendszeres szerzője volt, közben moziforgalmazású helytörténeti dokumentumfilmeket is készített külsősként a Magyar Televíziónak. Eközben kínai szakmai utazások során, a magyar televíziózás és az 1980-as évek kínai reformkorszakának televíziós és filmkapcsolatainak kialakításában dolgozott.
Az utazás már elég fiatalon a hatalmába kerített, gondolom azért is mert apukám katona volt és sokfelé járt. Na nem önszántából, hanem mert a második világháború rákényszerítette. Két bátyám van, akik szintén szerettek utazni. Ők tengerészek voltak. Az egyikük több mint 20 évig járta a világot. Nagyon sokfelé megfordult. Nagyon irigyeltem, hogy annyi csodálatos országot láthatott. Ő járt Kínában is többször. Csodálatos nagy vázákat, faragott szobrokat hozott nekem. A rajongásom Kínáért már akkor elkezdődött. Sajnos nekem még nem volt részem ott járni, de mindig nagyon vágyok rá. A bakancslistámon az első helyen áll. A csodálatos tájak, emberek, falvak nagyon közel állnak hozzám. A kultúrájuk lenyűgöző. Próbálok minden eseményen részt venni, amire meghívást kapok. Nagyon szeretném, ha a baráti társaság esetleg szervezne utat Kínába azok részére, akik még nem jártak ott, hogy mi is kaphassuk ízelítőt, hiszen olyan nagy országról beszélünk mint Kína egy emberöltő is kevés lenne végig járni az országot.
Egy fekete-fehér képen húgom 6, én 12 évesen, kínai kalapban, halásznadrágban, fonott henger kosárral. Ekkor 1960 előtt járunk. Még nem sokat tudtam a történelemről, de öltözékem kínai volt.
Alternatív Mozgás, Masszázs Terapeuta tanulmányok. Választott témám a vizsgán, a Hagyományos Kínai Orvoslás, a HKO. Gyakorlati időt töltve Dr. Eőry Ajándok működő HKO rendelőjében. Innen a hír, 2007-ben csoport indul vezetésével Pekingbe, egy energetikai mozgásformát tanulni megalkotójától, prof. Zhu Zongxiangtól. Ez a ma már rendkívül elterjedt, nálunk is méltán népszerű 312 meridián torna első tanulócsoportja.
Megismerkedésem ezzel a varázslatos, kiismerhetetlen országgal ezzel indul és tartott 2019-ig. Nagyon remélem még nem ért véget!
Már az 1950-es évek elején édesanyám kínai aspiránsokat tanított magyar nyelvre, ettől az időtől eredeztethető Kína iránti érdeklődésem. Ösztöndíjjal, kutatócserével, konferenciákon való részvétellel, hivatalos, továbbá baráti látogatásokkal számos alkalommal jártam Kínában, a legtöbb tartományba és nagyvárosba sikerült eljutnom, varázslatos tájakat sikerült felkeresnem. Elsősorban Kína természeti szépségei és kultúrája vonzanak, de nagyon szeretem a mindennapok hagyományos – sajnos a globalizáció miatt gyors ütemben eltűnőben lévő – világát, a kínai hangulatokat, az ellesett pillanatokat. A pályázatra beküldött fotóalbumaim képei ez utóbbi témakörökben készült válogatások.
Horváth Janisz grafikusművész, tipográfus, kalligráfus, oktató/tanár. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola után a lipcsei Grafikai- és Könyvművészeti Főiskolán szerzett jeles diplomát Alkalmazott grafika szakon. Hosszú éveket dolgozott a könyv- és újságkiadó cégeknél tervezőgrafikusként, oktatott a MOME-n, a METU-n betűrajzot, európai kalligráfiát. Több mint egy évtizede foglalkozik a kínai kalligráfiával, 2010-ben a hangzhoui Kínai Művészeti Akadémián kalligráfia mesterkurzuson kapott Kiváló Minősítést. A hagyományos kínai kalligráfia mellett a tusfestészeti stílusok (míves ecset/gongbi, eszmeírás/xieyi) elméleti és gyakorlati ismeretét oktatja a Keleti Nyelvek Iskolája, az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem „Kínai virág-madár és tájkép festészet” témakörű óráin. Rendszeresen tart előadásokat a keleti vizuális kommunikáció témakörében is.
Horváth Janisz tervezte a KÍNA – MOST IS KÖZEL logóját, valamint a Szép ívű hidak c. MKBT-könyv borítóját is.
Több mint három és fél évvel ezelőtt egy álom vált valóra, amikor elindítottuk közösen a Korinna’s World Travel, Art & More… utazási blogot. Célunk egy színes, minőségi és inspiráló tartalom előállítása. Férjem készíti a képeket, míg én írok, kezelem az oldalt és a hozzátartozó egyéb (Facebook, Instagram, Youtube, WeChat) online felületeket. Mióta megérkeztünk Kínába, az oldal átalakult egy kicsit, hiszen első sorban Kína csodálatos tájaival és a kínai kultúrával foglalkozunk. A megszokott utazási tartalom mellett elindítottuk a „Szokások és hiedelmek Kínában” című sorozatot, a Facebook oldalunkon a „Pictures of my Chinese Life” című sorozatot, illetve rövidebb bejegyzésekben foglalkozunk az aktuális kínai ünnepekkel. Fontosnak tartom, hogy én magam, és az otthoni magyar emberek is jobban megismerjék Kínát, illetve az itteni kínaiak is egyre többet halljanak Magyarországról. Erre talán a legjobb példa, a szívemhez legközelebb álló történet. Az egyik sanghaji kínai tanárom története, aki az első találkozásunk után nem sokkal elkezdett a magyar kultúra után érdeklődni, sőt, a magyar nyelv megismerésébe is belevágott. Remélem, egyszer majd meg tudom mutatni neki élőben is a hazámat.
Kínába egy UNDP fejlesztési program keretében jutott el 1994-ben, feladata volt Shaanxi tartomány gyümölcstermesztésének diverzifikációja, és az ehhez szükséges faiskolai fejlesztés támogatása 1994-98 között. Az általa javasolt intenzív cseresznyetermesztési rendszer olyan sikert ért el, hogy az együttműködés folytatódott különböző államközi együttműködési programok keretében. Azóta szinte minden évben több hetes meghívásoknak, szakértői felkéréseknek tett eleget Kínában, összesítve az elmúlt 27 évből mintegy két évet töltött Sahhanxi tartományban, de járt Pekingben, Shandong, Belső-Mongólia és Hszincsiang-Ujgur Autonóm Tartományban is. Mindenütt a sikeres cseresznye-projektre, bevezetési lehetőségeire voltak kíváncsiak. Shaanxi tartományban az utóbbi 25 évben a projektnek köszönhetően mintegy 7000 ha (több, mint 10 000 kínai mu) intenzív cseresznyeültetvényt telepítettek a módszerével és magyar szaporító alapanyagra alapozva. A sikeres projektnek is köszönhető, hogy a 2023-ban rendezendő 9. nemzetközi cseresznye szimpóziumot Kínában tartják, ahova a világ minden tájáról várjuk a cseresznye szakértőit.
Munkája elismeréseként 2012-ben a Sahaanxi tartományi kormánytól „Sanqin Friendship Award” díjat kapott, majd 2015-ben a központi kormány „China Frienship Award” díjjal tüntette ki, melyet Pekingben a nemzeti ünnep előestéjén, szeptember 30-án Li Keqiang miniszterelnök úrtól vehetett át.
Dr. Józsa Sándor nyugalmazott egyetemi docens, a történelemtudomány kandidátusa a Vas megyei Merseváton született 1928-ban. 1946-50 magyar-történelem szakot végzett az ELTE-n. 1950-55 ösztöndíjas aspiráns Kínában. 1957-nyugdíjazásáig az ELTE Kelet-ázsiai Tanszékén tanított mai kínai nyelvet és újkori kínai történelmet. Közben 1973-76 a pekingi Magyar Nagykövetség tanácsosa. 1988-91 a Pekingi Idegen Nyelvek Főiskolájának Magyar Tanszékén vendégtanár, ahol magyar nyelvet és magyar történelmet tanított. 2023-ban, 95. születésnapján Special Book Award of China / 中华图书特殊贡献奖 kínai állami kitüntetésben részesült.
Munkája elismeréseként 2012-ben a Sahaanxi tartományi kormánytól „Sanqin Friendship Award” díjat kapott, majd 2015-ben a központi kormány „China Frienship Award” díjjal tüntette ki, melyet Pekingben a nemzeti ünnep előestéjén, szeptember 30-án Li Keqiang miniszterelnök úrtól vehetett át.
Kalmár Éva 1938-ban született Szegeden. 1956 és 1963 között magyar állami ösztöndíjjal Pekingben tanult, két év nyelvtanulás után öt évig a Peking Egyetem hallgatója volt, diplomát szerzett kínai nyelv- és irodalomszakon. Két éven át a pekingi Magyar Nagykövetségen dolgozott adminisztrátori beosztásban, mindenes tolmácsként. 1966 és 1973 között a Színháztudományi (később Magyar Színházi) Intézetben, 1973 és 1978 között az Országgyűlési Könyvtárban volt tudományos munkatárs. 1979 és 1993 között az Európa Könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, a kínaiból fordított könyvek kiadását is gondozta. Fordított kínaiból, oroszból és angolból. 1993-ba nyugdíjba ment. Ezután tanított a Szegedi Egyetemen, a Miskolci Bölcsész Egyesületben, a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, tartott szakkollégiumi órákat az ELTE-n is. Számos cikke és műfordítása jelent meg.
2018-ban „Special Book Award of China” kínai állami kitüntetést kapott, 2022-ben a Magyar Műfordítók Egyesülete a tiszteletbeli tagjává választotta.
Egy kicsit a mindennapi események átrendezik a teendőimet, de nap mint nap foglalkozom a kínai nyelvvel (tanulom!) és a HKO-val, vagyis a hagyományos kínai orvoslással. Megpróbálok lefordítani néhány tankönyvet (kínai-angol kétnyelvű könyvekről van szó), melyeket nagyon hiányoltam a kínai orvostankaron 2015-2019 között. Egyre nagyobb csodálattal és lelkesedéssel forgatom ezeket a kiadványokat és ha a Teremtő Jó Isten is úgy akarja, akkor a harmadik könyv is le lesz fordítva. Egyelőre csak az íróasztal fiókjának és a magam szórakoztatására fordítom, valamint felhasználom a városi könyvtárban havonta tartandó HKO ismeretterjesztő előadásaimban.
2018-ban „Special Book Award of China” kínai állami kitüntetést kapott, 2022-ben a Magyar Műfordítók Egyesülete a tiszteletbeli tagjává választotta.
2013-ban az ELTE Keleti nyelvek és kultúrák kínai szakirányán kezdtem el Kínával kapcsolatos tanulmányaimat. Az alapképzés alatt volt szerencsém kínai állami ösztöndíjasként 10 hónapot tölteni Hangzhouban, ahol elsősorban a kínai nyelv elsajátítására koncentráltam. Egy kínai mondás szerint fent van a menny, lent, a földön pedig Suzhou és Hangzhou városa, mellyel a kínaiak a két város szépségére utalnak. Úgy hiszem Hangzhou, maga a város, a természeti szépségek, a Nyugati-tó mind hozzájárultak ahhoz, hogy abszolút pozitív élményekkel gazdagodtam első kínai utazásom során, és ezek az élmények mind megerősítettek abban, hogy jó úton haladok, a jövőben Kínával szeretnék foglalkozni. 2023-ban csatlakoztam a társasághoz. 2021-ben meghirdetett KÍNA – Most is közel fotópályázatnak köszönhetően volt szerencsém megismerni néhány tagot, és figyelemmel kísérni a társaság tevékenységét.
Első benyomásomat a kínai kultúráról, egészen kisgyerek koromban szereztem egy csodálatos könyvön, a Nyugati utazás, avagy a Majomkirály történetén keresztül, amiből az édesapám olvasott fel esténként.
Megigéztek az addig elképzelni se mert varázsos helyek és furcsa nevű őrült alakok parádés felvonulása; persze akkoriban még fogalmam sem volt, hogy hol is van az a Kína nevű hely, vagy hogy milyen elképesztően sok kisgyerek hallgathatta esténként ugyanezt a történetet ott, a világ másik felén.
Mégis, ez a benyomás is táplálhatta azt a lassan csírázó, majd szárba szökkenő érdeklődést, ami egy évtized alatt végül egy igen komoly elköteleződéssé nőtte ki magát az életemben, jelentkeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kínai szakára.
1964-65-ben szakértőként jártam Kínában. A tapasztalataimat a Túl a Kínai Nagy Falon c. könyvben írtam meg, és 136 színes fotóval gazdagítottam.
1964/65-ben a Kínai-Magyar Műszaki-Tudományos együttműködés keretében másfél évet töltöttem szakértőként Dél-Kínában, a kantoni híradástechnikai tropikalizációs kutatóintézetben, ahol magyar gyártmányú alkatrészek és berendezések trópusállósági és megbízhatósági vizsgálatát végeztem.
2020-ban kezdtem el dolgozni egy kínai cégnél. Ott nagyon sok barátot szereztem, és lehetőségem volt megismerkedni a kínai kultúrával.
Nagyon sokat tanultam a ‘kínai szemléletmódról’. Kb. 1 éve tanulom a nyelvet, jelenleg a HSK3 szintet.
Nagyon szeretnék eljutni Kínába, de sajnos a szigorított előírások (karanténidő) nem sikerült még kijutnom. Szerencsére hazánkban pár rendezvényre sikerült eljutnom, tradicionális ételeket kóstolnom (ami nem a gyorsbüfé), illetve otthon is főztem már többfélét is (pl. édes savanyú leves, holdsüti, jiaozi, zongzi).
Horváth Janisz több tradicionális festészet tanfolyamán/workshopján is részt vettem/veszek. Majd a kalligráfiát is szeretném alapszinten megtanulni. A mitikus lények pedig gyermekkorom óta érdekelnek (így például a kínai sárkány, egyszarvú, főnix…).
2015-ben a Károli Gáspár Református Egyetem keleti nyelvek és kultúrák japán alapszakán kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat ahol a kínai nyelvet választottam második keleti nyelvemnek. Mondhatni szerelem volt első látásra a kínai nyelv tanulása, és ekkor eldöntöttem, hogy a jövőben ezt a nyelvet szeretném valamilyen módon hivatássá tenni. Különórákat kezdtem el venni, 2020-ban a Hebei Normal University-re nyertem fél éves kínai nyelv és irodalom ösztöndíjat (amit sajnos az akkori járvány helyzetnek köszönhetően online tudtam elvégezni). 2021-ben érdeklődni kezdtem az üzleti kínai nyelv iránt így az ELTE Business Chinese I. kurzusán vettem részt.
A Milton Friedman Egyetem nemzetközi tanulmányok diplomáciai mester szakán folytattam tanulmányaimat ahol ,,A környezetvédelem, mint politikai rendszer Kínában” címmel készítettem el szakdolgozatomat. A mesterszak ideje alatt számos Kínával kapcsolatos órai beadandót, power pointos előadást és elemzést készítettem. 2020 decembere óta a Beijing Language and Culture University Business Chinese online nyelvkurzusára járok hétvégente.
1991-től két évtizeden át a GM-nél (elődeinél) osztályvezetőként, a Magyar-Kínai Kormányközi Gazdasági Együttműködési Bizottság titkáraként hivatalból is felügyeltem, építhettem a kétoldalú makro-és vállalatközi kapcsolatainkat. Folyamatos kollegiális kapcsolatban álltam a budapesti diplomatáikkal, ill. a nagyköveteinkkel, így Dr. Tálas Barna elnök meghívására 1993-ban beléptem a MKBT-be. Rendszeres szakmai kapcsolatom volt Dr. Juhász Ottóval is. Sokéves közös munkáink, rendezvényeink voltak Vértes Péterrel, Szuszky Katival, Kusai Sándorral, Pintér Erikával és Wolf Csabával. Kiemelhetem itt is Ipoly Éva és Vértes Klári évtizedes MKBT munkáját.
A „nagy élmény” számomra Kínában, hogy előkészíthettem, majd részt vettem Göncz Árpád köztársasági elnökünk 1994. évi hivatalos pekingi látogatásán, a 40 fős, sikeres cégvezetői tárgyalásokon is. Megható volt a magyar himnuszt hallgatni a Tienanmen téren, dísz-ágyúsortűzben…
Mindig nagy érdeklődéssel fordultam a keleti kultúra felé. Elsősorban a magyar eredettörténet miatt és a magyar utazók rendkívüli teljesítményei vonzottak. Ezért első indíttatásom India volt, és szorgalmasan készültem az utazásra. Jártam az Indiai Nagykövetség szervezésében folyó előadásokra. Ott sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, akik szintén a kelet szerelmesei voltak.
Sajnos az első követség által szervezett utazásról lemaradtam, de reménykedtem, hogy hamarosan újabb utat szerveznek és megvalósíthatom álmomat. Ott ismerkedtem meg Eszterrel, aki szólt nekem, hogy a Magyar-Kínai Baráti Társaság utat szervez Kínába és lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk.
Természetesen Kína is érdeklődésem tárgya volt, így igent mondtam, és 1999-ben beléptem a Magyar-Kínai Baráti Társaságba.
Nem igazán értettem, hogy mitől kurrens egy nyelv, de éreztem, hogy az valami különleges dolog lehet, és a kínai nekem pont olyannak tűnt. Mivel Anyukám éppen az Izabella utcában járt iskolapszichológiai képzésre, ugyanabba az épületbe, ahol a Kőrösi Csoma Társaság titkársága is volt, ezért hozott nekem onnan egy szórólapot, mely szerint „Keleti nyelvek kollégiuma: arab, japán, kínai, tibeti… nyelvtanfolyamok” – nekem pedig egy percig sem volt kérdéses, hogy a kínait szeretném választani. Beiratkoztam a tanfolyamra, miáltal a kínai felvételi előkészítő csoport egyik tanulója lettem.
Szerzője vagyok a BGE Keleti Üzleti Akadémiai Központ által kiadott Japán, kínai és koreai üzleti kultúra című könyv Kína tematikájú fejezeteinek, lefordítottam Yu Zemin Papírakvárium című regényét, és nagy lelkesedéssel fordítok más kortárs kínai irodalmat is. Viszonylag rendszeresen publikálok és előadásokat tartok Kínáról gazdasági, interkulturális és egyéb témakörökben.
Németh Iván 1944-ben született Zalalövőn. 1969-70-ben végzett az ELTE orosz-kínai szakán. 1968-70 között az MTI Külpolitikai Szerkesztőségének munkatársa, majd a Külügyminisztériumban dolgozott az Ázsiai Szocialista Országok Főosztályán.
1974-től Saigonban, Pekingben és Hanoiban diplomata; 1988-92 között a Kínai Népköztársaságban, 1995-99 között a Koreai Köztársaságban, 2004-2007 között az Indiai Köztársaságban nagykövet.
Jelenleg Budapesten él, nyugdíjas. Különböző folyóiratokban több cikke, tanulmánya jelent meg Kínáról, a kelet- és délkelet-ázsiai országokról.
Amikor meghallottam hogy a kínai az egyik legnehezebb nyelv a világon -azóta ezzel a kijelentéssel már vitatkoznék- kíváncsi lettem, hogy vajon miért gondolják olyan bonyolultnak. Mivel keveset tudtam arról, hogy milyen fába vágtam a fejszémet, kihívásként jelentkeztem a legalacsonyabb szintű nyelvvizsgára, amit egy hónap múlva rendeztek meg. Ebben az egy hónapban nem csak felkészültem a vizsgára, de megszerettem ezt a különleges logikájú, idegen és számtalan aha!-élményt nyújtó nyelvet, a mandarint. Valahogy ez az érdeklődést nem akart csökkenni, vizsga vizsgát követett. A Miskolci Egyetem Konfuciusz Intézeténél végzett tanfolyam kiváló kínai anyanyelvű oktatójának bátorítására idén, 2023-ban beiratkoztam az ELTE részismereti képzésre, ahol a kínai alapszak tárgyain keresztül a régmúlt és a jelen Kínájának történelméről, kultúrájáról és nyelvéről tanulhatok. Mostanra a „kínai” számomra olyan szerteágazó értelmet nyert, amibe beletartozik például a teakultúra, zene, filmek, szokások és ünnepek és persze a különböző ízletes fogások, és még mindig varázslatos, ahogy írásjegyről írásjegyre közelebb kerül ez a távoli civilizáció-óriás. A Kortárs Kínai Könyvklub hatására Kína modern irodalmát is megtapasztalhattam.
Egy napon új szomszéd érkezett, akit szinte soha nem láttam, mint idővel megtudtam, kínai a fiatalember és rengeteget dolgozik. Múltak az évek és egy újabb szép napon megérkezett három tündéri gyermek és az anyukájuk, mindez kézzel-lábbal mutogatással derült ki, mint az is, hogy egyelőre csak látogatóba jöttek apukájukhoz. Három év telt el, mikor végre végleg együtt maradt a család, apuka változatlanul rengeteget dolgozott, de az anyuka és a gyerekek állandóan itt meséltek volna nekem, de sajnos csak nevetgélés lett a vége. Egyszer aztán elhatároztam, hogy utána járok, hol lehet kínaiul tanulni és gyorsan meg is találtam az ELTE Konfuciusz Intézetét, ahová azonnal be is iratkoztam. Ott aztán további érdekes barátságok alakultak ki, angol nyelven folyt a tanítás, nagyon jó csoport volt, persze csupa fiatal én voltam a kakukktojás a korom miatt, de ez végül a továbbiakban semmi gondot nem jelentett. Máig szinte napi kapcsolatban vagyok a kínai tanárnőmmel, aki három év elteltével visszaköltözött Chongqingba.
A 2000-es években aktivizálódó magyar-kínai barátság eredményeként a 2013-ban találkoztam először Kínával, ami egy lehengerlő élmény volt, az érettségi előtti hetekben látogattunk ki Huaxiangba. Tudtam, hogy ide később is vissza akarok még menni. A „nagy találkozásnak” azonban mégis az első egy éves kínai ösztöndíjas időszakomat mondanám 2014-2015 között, amikor ”úgy élhettem Pekingben, akár a pekingiek,” a Beijing Language and Culture University-n szívtam először magamba a kínai hétköznapok valóságát. A metropolisz miliője minden részletében megfogott, Kína alighanem azon kevés helyek egyike, ahol az ember minden érzékszervével elszakad a már megszokott tapasztalataitól. Én is így voltam ezzel, mindig kerestem az újabb helyeket, ízeket, látnivalókat, embereket és történeteket. Az első egy év után 2017-ben befejeztem a Pázmányon kínai tanulmányaimat, és még ugyanebben az évben felvételt nyertem a Pázmány Kelet-Ázsia Tanulmányok képzésére is, amivel egy időben a Nanjing Normal University-re kaptam újabb egy évre ösztöndíjat.
Kínával édesanyám, Mészáros Klára révén találkoztam először, aki hozzám hasonlóan Kína-kutató volt (s egy időben a Magyar-Kínai Baráti Társaság elnökeként is szolgált). Gyerekkoromban sokat nézegettem a polcokon a kis kínai izéket, és édesanyám néha elvitt a kínai követségen rendezett „filmkoktélokra” (ma már kihalt műfaj), amelyekből persze semmit nem értettem. Igazán közel akkor kerültem az országhoz, amikor 1992-ben édesanyámat váratlanul kinevezték pekingi nagykövetnek, ekkor nővérem kivételével az egész családom kikerült Kínába négy évre. Engem a Pekingi 55. számú Középiskolába adtak be, ide jártam három évet, majd egy évig a Peking Egyetemen tanultam jogot.
2008 óta van lehetőségem Kínát és a kínai embereket megismerni elsősorban a fotográfia eszközének segítségével. Nem tudok Kínaiul, nem értem a feliratokat, az információs táblákat, még a beszédet sem, de segítenek a tekintetek! A testbeszéd, a mimika, a metakommunikáció, és az empátia, így alakulnak ki kapcsolataim, pillanatnyi barátságok születhetnek, és rendkívüli segítőkészséget érzek. A verbális lehetőségek hiányát pótolja az együttműködés, szemünkkel beszélünk. Nem csak a lehetséges kép elkészítését segítik, de minden pillanatra, minden élethelyzetre igaz ez. Megnyugtató érzés nézelődni, figyelni az életet, vagy kiválasztani az ételt, jó keresni azt a valakit, valamit, élményt, élethelyzetet, aminek egy része később talán fotográfiaként él tovább. Fontosnak érzem, amit bemutatok, az hiteles, valódi, nincs több művi benne, mint amit a kamera és objektív, mint eszköz szükségszerűen – gépiesen képez le. Szándékom szerint nincs több benne, mint az empatikus megegyezés, és kreatív képalkotás.
Szép Bálint (帅八林) vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elsőéves kínai szakos hallgatója. Kapcsolatom a kínai gondolkodással és kultúrával Weöres Sándor Laozi-fordításával kezdődött, majd amint jobban beleástam magam, teljesen magával ragadott az a hatalmas ismeretanyag, ami a világ egyik legősibb civilizációjának sajátja. Célom, hogy a jövőben minél jobban megismerjem a kínai kultúrát, megtanuljam a nyelvet, így bárkinek, aki egy könyvajánlóval, tartalmas beszélgetéssel, érdekes előadással vagy programlehetőséggel hozzásegít ehhez, igazán hálás vagyok!
Egy egészségügyi problémát követően Pálos Prof könyvét A hagyományos kínai orvoslás „véletlenül” megvettem és láttam benne, hogy létezik egy MOXA nevű dolog. Így aztán elkezdtem használni, olvasni tanulni róla, mi is ez! Időközben több ismert szakembert találtam, akik értették a kínai gyógyászatot és voltak páran, akik csöpögtettek kis információmorzsákat ezzel kapcsolatban. Időközben levizsgáztam Akupresszúrából és így már papírt is kaptam a már szenvedélyemmé vált kínai gyógyászattal kapcsolatban. Az óta is folyamatosan keresem a tanulás lehetőségét. jelenleg nyugdíjas vagyok és saját kezeimmel építettem a tetőtérben egy 85 m2 területű „műhelyt”, amelyben megtaláltam a belső egyensúlyomat és boldogságomat. Hiszek az önzetlen segítségben ami miatt a MIMSZ egyik titkáraként dolgozom a természetgyógyászat sokkal jobb elfogadottságáért, illetve a Mofettával, széndioxid terápiával az egészségért nemzetközi egyesület egyik alelnökeként segítek az embereknek az élhetőbb élethez jutni.
Nagyon megörültem, amikor 1959-ben hallottam, hogy alakul egy Magyar-Kínai Baráti Társaság. Rengetegen voltunk az alakuló ülésen. Ha jól emlékszem Kínából hazatért vízkutatók alapították. Galla Endre tanár úr lett a főtitkár és egy akadémikus – talán Hazay – az elnök. Ezeknek az embereknek nagyon sok élményük volt Kínáról amit megoszthattak egymással. Nem tudom mennyire törődtek volna az egyszerű „Kína csodálók”-kal, mert sajnos akkor romlottak meg a politikai kapcsolatok a két ország között, így a Társaság működése majdnem 30 évig szünetelt.
Végre 1988-ban ujjá szervezték a Társaságot. Akkor már Tálas Barna lett az elnök és Lukács Éva a főtitkár. Mikor megismertem Lukács Évit, a Magyar Kínai Baráti Társaság titkárát, természetes volt, hogy rögtön beléptem a Társaságba.
25 éve munkálkodom a kínai-magyar kapcsolatok előmozdítása és fejlesztése érdekében, kínai-magyar tolmácsként, idegenvezetőként, nyelvtanárként és fordítóként. Jelenleg a kulturális kapcsolatok erősítése érdekében tevékenykedem, szabadúszó fordítóként elsősorban kortárs kínai írók regényeit, novelláit, kínai költők műveit fordítom magyar nyelvre, illetve a magyar kiadású könyvek összeállításában és szerkesztésében veszek részt. Nemzetközi fordítói és kiadói konferenciák meghívottjaként részt vettem például a Xichang Nemzetközi Költészeti Fesztiválon 2016-ban, vagy az SFLTP Fordítók és kiadók nemzetközi konferenciáján 2017-ben stb. Irodalmi, kulturális rendezvények szervezésében veszek részt, a legjelentősebb talán a 2017-ben az Országos Széchényi Könyvtárban az MKBT társszervezésében megrendezett Kínai-magyar költészeti est, amelyen kínai kiadók képviselői, magyar sinológusok és irodalmárok is jelen voltak.
Yu Zemin (余泽民), író, műfordító. A Pekingi Nemzetközi Idegennyelvi Egyetem megbízott professzora. 1964-ben született Pekingben. 1989-ben diplomázott a Pekingi Orvostudományi Egyetem klinikai orvosi szakán, majd a Kínai Zeneakadémia művészetpszichológa mesterképzésén folytatta tanulmányait. 1991-ben Magyarországra költözött, jelenleg Budapesten él. Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Márai Sándor, Krasznahorkai László, Szabó Magda, József Attila, Szőcs Géza, Bartis Attila, Dalos György, Dragomán György, Péterfy Gergely, drMáriás, Müller Péter és más magyar írók több, mint harminc művét fordította kínaira. Saját regényei a Szűk égbolt és a Papírakvárium. Elbeszéléskötete a Magyar táncok, de több prózakötete is megjelent. Munkásságát a „21. század Irodalmi Csillaga” díjjal, a „Zhongshan Irodalmi Díjjal”, a „Wu Chengen Regényfordítási Díjjal” és a tajvani „Open Book Award” díjjal ismerték el. Magyarországon 2017-ben a Pro Cultura Hungarica díjjal ismerték el.”
本人大学毕业后，先后在中国内地及香港上市公司从事金融与房地产行业数年，期间因为个人热爱，一直未间断的从事文化传媒工作。曾兼任上海《21房地产杂志》责编，《环球时报》欧洲版匈牙利社副社长。2020年至今，受聘于齐鲁工业大学（山东省科学院）文化产业研究院客座教授。2014年定居匈牙利，开始从事中匈文化传播工作，曾出版策划了《上海国际化经典别墅》一书，组织汇编了《匈牙利移民生活指南》等。并与2021年参与组织和共同策划了布达佩斯中国文化中心同年在匈牙利的”茶文化及中国武术”宣传活动。很荣幸能成为MKBT的一员，结识更多热爱中国文化的协会成员，共同为推动中匈两国之间的跨文化交流做出努力！
Magyar-Kínai Baráti Társaság alelnöke
2014-ben felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakára. Az első egyetemi év után a Magyar-Kínai Baráti Társaság által kínai ösztöndíjban részesült, amellyel egy tanévet töltött a Fujian tartománybeli Xiamen városában. Szakmai gyakorlatát a Külügyi és Külgazdaság Intézetben végezte, mesterszakos tanulmányait 2017-ben fejezte be kitüntetéses diplomával. 2017 vége óta a Magyar-Kínai Baráti Társaság megválasztott alelnöke. 2018-ban felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem geopolitikai PhD programjára. Hazai és külföldi konferenciák rendszeres látogatója és előadója. Fő kutatási témája Kína biztonságpolitikája és geopolitikája, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.
2017-től három éven keresztül a PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet Kína elemzője és kreatív koordinátora volt, majd 2021 február közepe óta a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ ügyvivő szakértője és Kína elemzője.
Sinológus, műfordító. 2014-2023 között a Magyar-Kínai Baráti Társaság elnöke, 2023-tól tiszteletbeli elnöke.
A 2022-ben megalapított Kortárs Kínai Könyvklub projektigazgatója és háziasszonya, a Magyar Műfordítók Egyesületének tagja. Két évet töltött Kínában állami ösztöndíjasként a Pekingi Nyelvi Egyetemen (1994-1995) és a Peking Egyetemen (1997-1998).
Kulturális és irodalmi rendezvényeket szervez, könyveket szerkeszt és különféle kínai könyvkiadási projektekben vesz részt. Számos kortárs regényt, kisregényt, novellát és filmszövegkönyvet fordított le eredeti, kínai nyelvből, illetve angolból magyarra. Legfontosabb fordításai: Yu Hua/Jü Hua A véradó krónikája, Élni, A hetedik nap, Kína tíz szóban; Su Tong Rizs; Mo Yan Békák, Őszi víz; Jiang Rong Farkastotem, Liu Zhenyun Behálózott élet, Nem vagyok én Aranylótusz, Zhang Wei Hétféle gomba; Yu Dan Konfuciusz szívből; Yan Ge Szecsuáni csípős; Fan Wu Február virágai; Jü Hua (Yu Hua), Han Sao-kung (Han Shaogong), Liu Csen-jün (Liu Zhenyun), Ma Jüan (Ma Yuan) és Szu Tung (Su Tong) kisregényei a Nők egy fedél alatt – Mai kínai kisregények kötetben stb.
Kínában megrendezett konferenciák és szakmai találkozók rendszeres előadója és résztvevője. Munkája elismeréseként 2007-ben Babits Mihály műfordítói ösztöndíjban részesült, 2015-ben Special Book Award of China for Young Scholars kínai állami kitüntetést vehetett át, 2018-ban Friend of Chinese Literature elismerést, 2020-ban Hieronymus-díjat kapott.
A Magyar-Kínai Baráti Társaság adószáma: 19718949-1-42