#mkbtklub

Auguszt Adrienn: Az ártatlan

Egészen másképpen mutatott rózsaszín munkaruhája helyett saját ruhában, amikor a sötét ég felé szélesre széttárt karokkal, hátravetett fejjel kilépett a Rózsaszínű Női Klub elnevezésű szépségszalonból munkaideje lejártával, és pörögve fennhangon dalolni kezdte a 我感动天 感动地 怎么感动不了你 (Wǒ gǎndòng tiān gǎndòng dì zěnme gǎndòng bùliǎo nǐ, Megrengetem az Eget, megrengetem a Földet, hogyhogy nem tudlak megrendíteni Tégedet) refrénű aktuális 宇桐非 (Yǔ Tóngfēi) slágert, hogy csak úgy zengett bele a lassanként nyugovóra térő, elegáns, amerikai tervezésű lakótelep.

Alacsony növésével, híján minden ambíciónak, sodortatva magát, enyhén férfias, egyenes jellemmel, kevés esélye volt arra, hogy helyzetén változtasson. Kolléganői kart-karba öltve követték és néhány taktus után énekéhez is csatlakoztak, amint vonultak a munkásszállójuk felé a napi szennyest közben mosásra cipelve, annak a tudatnak minden szomorúságával arcukon, ami a csak hölgyeket fogadó szépségszalonban dolgozó kozmetikusoknak, masszőrlányoknak az élettársválasztás nehézségei miatt sajátja.

Shangxi tartományból származott, kolléganői Xiao Nannak hívták.

Xiao Nant édes bátyja odahaza folyamatosan verte, jelleme szokva volt ahhoz, hogy megvédje magát. Menedék volt neki a lehetőség a fővárosban, hogy három hónapig ingyenes munkaerejéért tanulni kezdhesse a meridiánok elhelyezkedését a testen belül, a nyomáspontokat, a testenergiát felépítő fa, tűz, víz, föld, fém elemek harmóniába állításának különböző módjait, vagyis a kínai szépségipar alapjait a Rózsaszínű Női Klub dolgozójaként, majd naponta reggel kilenctől, éjjel tizenegyig tartó munkaidővel, heti hat napot dolgozzon, havi ezerötszáz yuanért[1], úgy, hogy a pihenőnapja sosem eshetett hétvégére, amikor legnagyobb volt az ügyfélforgalom.

A munkásszállón a kolléganőkkel felváltva kelt korán, és főzött reggelit a kollektívának. Illetve, felváltva esett rá a sor a szépségszalonban az ebédfőzés körüli teendőkkel kapcsolatban is, amikor is rövid fél órára a köpölyözéshez használt higító, a buddhista oltárról szálló füstölő füst és a vendégek testén egyre gyorsuló iramban többségbe kerülő Amar, L'oreal, Olay és egyéb külföldi, viszont Kína specifikus, főleg depigmentáló tartalmú kozmetikumok illatát is elnyomta a frissen főtt rizs, a 西红柿鸡蛋, (Xīhóngshì jīdàn, paradicsomos tojás), a 土豆丝儿(tǔdòu sī er, hajszálvékony ecetes krumpli) vagy a 大米粥, (Dàmǐ zhōu, kukoricakása) illata. Húst nem evett, Jianmei hashajtó szilvát, és eseti jelleggel különböző étvágycsökkentő tablettákat fogyasztott, kényesen figyelve minden egyes óvatlanul felszedett fél kilóra, amit nemcsak magán, de bárki máson leplezetlen undorral szemlélt. Az élettel szemben érzett összes dühét beleadta a vendégeken végzett másfél órás, végén pólyálással végződő, a Rózsaszínű Női Klubban múmia masszázsnak is nevezett zsírégető masszázsokba, amelyek nyomán a vendégeken olyan lila és kék foltok keletkeztek, hogy másnapra vöröses duzzanattal egészültek ki. Kézművészetétől bedagadt testrészek következő alkalommal ugyanolyan erővel történő csapkodása, tűzforróvá súrolása során a vendégek fájdalmas arcáról a masszőr asztal arc elhelyezésére szolgáló rése alá helyezett aranyhalat nevelő és néhány sárga, zöld fehér és piros színű kavicsot tartalmazó kis gömb akváriumba potyogó könnyeit részvéttelenül nézte.

A Rózsaszínű Női Klubba belépő vendégnek a működési szabályzat szerint kötelezően kijáró 你好美女！(Nǐ hǎo měinǚ, Jónapot Széphölgy!) megszólítás után, automatikusan nyomta a szépülni vágyó hölgyek kezébe a fogadó italként felszolgált forró vizet, majd kísérte be őket lábbeli cserére, és a tisztasági zuhanyba, hogy végül számára fogyasztható állapotba a masszázsasztalra fektesse őket.

Ha kedve volt céltalan fecsegésre, kínai játékos babonaságokat mesélt, például, ha valaki egyet tüsszent valakinek nagyon hiányzik, ha kettőt, valaki éppen szidja valamiért, ha hármat, akkor valószínűleg megfázott. Elégedett volt azzal, hogy évente egyszer ült vonatra, hogy meglátogathassa a szüleit, és csak a 29. Nyári Olimpiai Játékok idején bosszankodott kissé azon a működési szabályzatba külön ebből az alkalomból belefoglalt rendeleten, miszerint sem a munkásszállón, sem a munkahelyükön nem nézhettek televíziót, szinte tökéletesen elzárva a külvilág eseményeitől, maximálisan a vendégeiktől hallott és a főnökei által átadott információk alkotta világ keretein belül élve életüket.

Éppen ezért, egyszer, amikor feljött hozzám barátkozása jeléül, hogy megnézze velem a Kínai Adórendőrség munkáját propagáló a Kínai Állami Televízió egyes csatornáján adott éjjeli televíziós sorozatot, ajándékoztam neki egy világtérképet, megmutattam neki mi az az Európa, hol van Magyarország. Hiába volt a térkép kínai kiadású és nyelvű, hitetlenkedve szemlélte, amit én természetesnek vettem.

Munkaidejében illedelmesen tanította a vendéget, ha az alsó testfelében túl sok volt a yang energia, a felsőben a yin, miként kellene figyelnie arra, milyen élelmiszereket fogyaszt, példának okáért jelen problémára sokkal több fekete élelmiszert kellene, főleg mu'er gombát, és esténként forró kamillavirágos, mágnes-poros lábfürdőt vennie, és sokkal, de sokkal több forró vizet innia. Tanította milyen évszakban milyen gyümölcsöket nem szabad fogyasztania annak, akinek számára fontos a szépség, hogy a papaya fogyasztása növeli a mellméretet, vagy, hogy a kínai nézet szerint adott állati belsőség elfogyasztása, hogyan óvja a vele megegyező emberi belsőség harmonikus működését. Ezen okok folytán, nő ne egyen például grillezett kakasherét, nyáron kevés mangót fogyasszon, mert az serkenti a test tűz-energiáját ami a nyári forróságtól és a túlhajszolt életviteltől nyáron amúgy is túlteng mindenkiben, ugyanakkor télen ne fogyasszon túl sok mandarint, mert kiszárítja az ajkakat. Tanította a különböző élelmiszerek fogyasztásához kapcsolódó rögzült kínai szófordulatokat, szólásmondásokat. Lótuszgyökér természeténél fogva főzött formában harapva vagy szelve olyan nyúlós, és nehezen elválasztható, mint a mi rántott sajtunk, 藕断丝连, (Ǒuduànsīlián, a lótuszgyökér szétválasztást követően nyúlós, ragacsos szálai révén összeköttetésben marad), mondja a kínai akkor, ha két ember távollétben is folyamatosan kapcsolatot tart.

A Rózsaszínű Női Klubban három darab megnyugtató, ellazító instrumentális zenei CD lemez kötelező, folyamatos szólaltatása közül választhatott a kollektíva. Xiao Nan két éve dolgozott ott, amikor megismertem. Éppen ezért sosem vettem zokon, ha olykor üveges tekintettel, automata módjára dolgozott. Ha nekem kellene ezt a zenét hallgatnom heti hat napon, napi tizennégy órában, valószínűleg ez velem is könnyen előfordulna-gondoltam.

Néha elbűvölve nézett engem, persze csak miután lemasszírozott rólam vagy húsz kiló felesleget, a fehér bőröm és az általa nagynak ítélt szemem miatt, én elbűvölve néztem őt, a hibátlan, természetes barna arcbőre, dús ébenfekete haja, nádszál vékony alakja, kacér-vidám tekintetét hordozó, a működési szabályzat szerint kötelező sminkkel kiemelt többszörösen ívelt szilvamag forma szeme miatt. Kedveltük egymást.

Még azt is szerettem benne, ahogyan az általam adott borravalóhoz fűződő kezdeti megdöbbenése, szégyenkezése és őszinte ellenállásának legyőzése után már csak álszerényen tett tiltakozó mozdulatot felsőtestével, miközben csípőjén hordott munkaruhazsebét enyhén felém tolta.

Szinte féltékenyen hallottam egyik nap, amikor örömmel mesélte, hogy a szemközti hajszalon egyik mesterfodrászával szerelembe esett. Életüket úgy képzelték el, hogy a széphajász, aki a közigazgatásilag Pekinghez tartozó egyik faluban lakott, felújítja szülei által korábban a számára vásárolt lakást kettejük és jövendőbeli gyermekük számára, hiszen vidéken alacsonyabbak az élet fenntartási költségei, s ide fog majd elköltözni Xiao Nan és itt fog élni a gyermekükkel. A fiú pedig jön vissza Pekingbe dolgozni nagyjából hasonló munkabeosztásban, mint Xiao Nan, és egy évben egyszer, vagy kétszer, az államalapítás ünnepén és kínai újévkor, elmegy majd meglátogatni a családját, ahogyan ezt egy átlagos kínai családfőnek illik.

Egy élet mégis révbe ért, gondoltam.

Peking, 2008