Lisu

A több mint félmilliós Lisu nemzetiséghez tartozók nagy része Fugong, Gongshan és Lushi járásokban a Nujing Lisu Autonom Prefektúrában (Yunnan tartomány) él, de jelentős közösségeik vannak Pekingben is.

Nyelvük a Tibeti-Burmai nyelv Yi ágához tartozik.

Őseik a XVI-ik század közepe táján telepedtek le a hegyek övezte, gyönyörű Nujing folyó völgyében.

Főleg mezőgazdasággal, gabonák termesztésével foglalkoznak.

A magas hegyek, a sokszor szeszélyes folyó egy sajátos bátor, leleményes karaktert fejlesztett ki a Lisu népességben, de a nehéz körülmények visszafogták, megnehezítették a gazdasági fejlődést.

Maonan

A maonanok Guangxi tartomány Huangjiang folyójának felső és középső részén élnek. Számuk mintegy 80 000 fő. Saját nyelvük van, de igen elterjedt közöttük a kínai nyelv is

A főleg hegyes vidéken, kis területeken gazdálkodnak. Igen elterjedt a teraszos földművelés, ahol kemény munka árán magas hozamot tudnak előállítani, fedezve így - az itt is alapélelmiszernek számító- rizs szükségletüket. Évente háromszor szántják földjeiket, ahová külön hordják fel a vizet.

A marha tenyésztés a fő forrása húsfogyasztásuknak, de a nehezen megművelhető területeken is komoly segítséget nyújtanak az igába fogott állatok. A rizs termesztés mellett kukoricának is fontos szerepe van a táplálkozásukban, de igen kedvelik a házkörül megtermő kínai kelt, a tököt, a babot és a fehérrépát és különlegesen a szójababot.  Vendégszeretők, és ilyenkor az asztalra kerülnek a csemegének számító éti csigák is.

Moinba

A moinbák a Tibeti Autonom Terület délkeleti részén laknak. Számuk mintegy 8.000 fő. Saját nyelvük van, a tibeti írást használják. Évszázadok óta a tibetiekkel élnek. Kultúrájuk, szokásaik, a mindennapi életük szorosan összefonódott velük, vallásuk is a Buddhizmus tibeti ágát követi.

A moinbák a Himalája déli lábainál fekvő völgyekben élnek, de helyenként, akár 4000 méter magas hófödte hegyek között is laknak. Éghajlata a zord környezethez képest kellemes. A tél mérsékelten hideg, a nyár mentes a forróságtól. A megfelelő mennyiségű csapadék kedvez a mezőgazdaságnak. Falvaik, településeik szétszórtan találhatóak. Kőházakban laknak, melyek általában 3 szintesek. Az alsó szinten a háziállataikat tartják, a család a középső, második szintet lakja, a harmadik szinten az állatok takarmányát tárolják. Házaikat kelet felé tájolják, mert úgy hiszik, hogy az ajtókon keresztül besugárzó felkelő nap a szerencsét és a boldogságot jelenti. moinba népviselet

Mongol

Kínában mintegy 5 millió mongol él, legfőképpen a Mongóliával határos Belső Mongóliában, a Mongol Autonóm Régióban, de népesebb csoportok élnek észak és észak-nyugat Kína egész területén.

Önálló nyelvet beszélnek és saját írásuk van. Történelmük során igen sok klasszikus történelmi, irodalmi, nyelvészeti, csillagászati, földrajzi és orvosi könyvekkel gazdagították tudósaik az egyetemes kultúrát.

A hajdan vándorló, nomád nép, megőrizve hagyományaik sokszínűségét, érdekes szokásait, őseik hitvilágának számos elemét, mára már zömében letelepedett.

Nu

A 27.000 lelket számláló Nu nemzetiség Yunnanban Nu és Lisu Autonóm Közigazgatási Területen, Lisu, Drungs és Tibeti nemzetiségekkel él együtt. Nyelvük a tibeti-burmai nyelvcsaládhoz tartozik. Önálló írásos rendszere a nu nyelvnek nem alakult ki.

A magas hegyek és a szurdokok nehezítik az ott lakók életét, szinte elvágva őket a külvilágtól, de ennek köszönhetően, az évszázadok során, egy kemény, bátor jellemű néppé alakultak a Nuk.

A négy évszak jellemzői - a hegyek között mély völgyeket kivájt Nu folyó mellett - a lejtőkön és a sík platókon egy időben találhatóak meg, néhány kilométerre egymástól. Igen gyakran az időjárás gyors változását idézve elő.

További cikkeink...