Achang

A mintegy 27.000 lelket számoló achangok a mai Yunnan tartományban telepedtek le és ők az egyik, legrégebben a tartományban élő nemzetiség.  Nyelvük a tibeti-burmai nyelvcsoportba tartozik.

Leginkább mezőgazdasággal foglalkoznak. Évszázados tapasztalataikat főleg a hántolatlan rizs ültetésében és termesztésében kamatoztatják.

Kézműves iparuk termékei Kína szerte híresek és kedveltek. Szinte minden család mestere a vaskovácsolásnak. ”Husa” késeik élesek, rugalmasak, tartósak és elismertek az egész környéken. Szeretik használati tárgyaikat, kardok, kések hüvelyeit, tokjait, a házi oltárokat, a nyakláncokat, fülbevalókat gazdagon dekorálni.

Kézügyességüket, találékonyságukat, művészi érzékenységüket mutatja legelterjedtebb hangszerük a falevél, a ”Mangluo”. Ennek, megfelelő kiválasztása nemzedékeken keresztül fejlődött ki és minden ifjú nagy figyelmet szentel a mangluók felkutatásának. Számukra a hangszer megszólaltatása - a zenélés öröme mellet - az udvarlás egyik játékos formája is.  A fiú minden este kiválasztottja ablakánál játssza el a hívogató dallamokat.

Az achangok, a ”Woluodengga” - ez egy népzenei, néptáncos fesztivál - alkalmával különlegesen nagy örömmel mutatják be egymásnak, illetve az odalátogatóknak virtuóz zenetudásukat évszázados népszokásaikat

Az öltözködésük is igen változatos és rég kialakult szokásokat, üzeneteket tükröz. A férfiak kék, fekete és fehér elől gombolt ingekben járnak, melyhez fekete nadrágot hordanak. A nem-házas férfiak a fejüket fehér anyaggal, a házas férfiak indigókék anyaggal csavarják körül. A nők ruházata is tükrözi családi állapotukat. A férjnél lévő nők elől gombolt hosszú, keskenyujjú felső részt és szűk, térdig érő szoknyát viselnek fekete vagy kék kendővel. Szeretik az ezüst ékszereket is.

Hétköznapjaikat, a maguk építette kőből, fából, vagy téglából készített emeletes házaikban élik. Ahol a felső szinten laknak. Itt vannak a gyertyagyújtó helyek, az oltár, a tűzhely, egy hosszú családi asztal. Itt tartják az élelmiszereket és a háztartáshoz szükséges egyéb eszközöket is. Az alsó szint a házkörüli állatoknak van fenntartva. A családok különálló házai, a zöld különböző árnyalataiban pompázó fákkal vannak elválasztva, melyek harmonikusan illeszkednek a környező hegyes, völgyes folyókkal szabdalt tájba.