Lisu

A több mint félmilliós Lisu nemzetiséghez tartozók nagy része Fugong, Gongshan és Lushi járásokban a Nujing Lisu Autonom Prefektúrában (Yunnan tartomány) él, de jelentős közösségeik vannak Pekingben is.

Nyelvük a Tibeti-Burmai nyelv Yi ágához tartozik.

Őseik a XVI-ik század közepe táján telepedtek le a hegyek övezte, gyönyörű Nujing folyó völgyében.

Főleg mezőgazdasággal, gabonák termesztésével foglalkoznak.

A magas hegyek, a sokszor szeszélyes folyó egy sajátos bátor, leleményes karaktert fejlesztett ki a Lisu népességben, de a nehéz körülmények visszafogták, megnehezítették a gazdasági fejlődést.

A környék lehetőségeivel élve, bambuszból épített házakban élnek. Ezek általában 2 szobásak melynél a belső a hálószoba céljait szolgálja, a külső, főzési lehetőséggel a közepén, a család napi tevékenységének színtere. Magukat a házakat a család által megművelt földek veszik körül. Sok esetben még ma is, ruháikat maguk készítik. A kislányokat 12-13 éves korukban megtanítják szőni. A különleges viseleteket fehér, fekete vagy kevert színekben készítik. A nők rövid mellényt és hosszú szoknyát hordanak, melyet alul csipkével díszítenek. A férfiak ugyancsak mellényt viselnek, de egy kurtított hosszú nadrággal.
Az öltözékhez igen sokszor hozzá tartozik a bal csípőjükön egy kés, jobb oldalukon egy nyíl és tegez a vesszőkkel.

Egy helyi mondás szerint, minden időben bármely évszak előfordulhat. Ennek a tapasztalatnak a hatására egy különleges naptár alakult ki náluk mely 10 évszakra osztja az évet.

Az új évet a cseresznye virágzás idején ünneplik. Ilyenkor, egyéb szokások mellett, a Nujing folyó partján fakadó meleg vizű forrásokban fürdőznek. Vannak, akik több napot töltenek a források közelében, hogy napjában ötször, hatszor megmártózhassanak a vízben, mert hagyományaik szerint ez távol tartja a betegséget és a lelket is megerősíti.

A tradicionális Kard-él fesztivált február 8-án tartják. Eredetileg az ünnepet egy - a betolakodók ellen harcoló- hadvezér emlékére tartották, de ma már népi sport rendezvénnyé, versenyekké alakult át.
A fő látványosság - az igen nagy bátorságot, elszántságot - kívánó 36 kard élére történő felkapaszkodás, természetesen mezítláb.

Jellemző a Lisukra a zene szeretete is. Négy húros ”Pipa” hangszerük, hordozható hárfájuk állandó kísérője változatos, élettel teli táncaiknak.